A legjobb legrosszabb ügynök
(Új, szerdánként megjelenő rovatunkban a labdarúgással kapcsolatos sztorikról, érdekességekről lesz szó. A későbbiekben a szabályokról alkotott tévhitektől elkezdve edzésmódszereken át a profi futball mindennapjairól a lehető legváltozatosabban.)
Minimum figyelemreméltó, ha Sir Alex Ferguson véleményt alkot egy olyan emberről, aki nem kapcsolódik közvetlenül a munkájához. Bár Mino Raiola egész biztosan kimaradt volna ebből a társaságból, ugyanis a legendás skót menedzser így utalt rá, amikor megkérdezték tőle, hogy miért engedte el Paul Pogbát a Juventusba:
“Rossz ügynöke van. Egy *******”
Sokak szerint az olasz-holland játékosügynök bőven rászolgált a jelzőre, azonban magát a munkáját tekintve közel sem rossz. Sőt.
Ezt pedig Ibrahimovics, Lukaku, Pogba, Nedved vagy éppen Verratti tudja alátámasztani, hogy néhány nevet említsünk azok közül, akikkel foglalkozott Raiola.
De kezdjük az elejéről, hogyan is került egyáltalán a futball világába?
Olaszországban, Salernóban született de már 1 éves korában szüleivel átköltöztek Hollandiába. Ahogyan rengeteg olasz család tette a ‘60-as években, ők is pizzériát nyitottak Harleem egyik piacát.
Raiola már gyerekkorában sem kerülte a munkát, amint tudott, besegített szüleinek az üzletben. Mosogatott, felmosott vagy éppen a vendégeket szolgálta ki – éppen amire szükség volt.
“Apám 18, néha 20 órákat dolgozott itt. Extrém munkabírása volt. 11-12 éves koromban ide kellett járnom, hogy időt tölthessek vele. Mindig a konyhában volt, szóval mi mást tudtam csinálni? Eljöttem, aztán felmostam.”
A vendégek kiszolgálásával gyorsan fejlődtek kommunikációs képességei (olaszul és hollandul egyaránt) és fiatalkorában megtanult konfliktusokat kezelni. Ezen felül pedig egyre komolyabb feladatokat is kapott a cégvezetésben, így hamar belekóstolt az üzleti világba is, ami láthatóan neki lett kitalálva.
Kitűnőre vizsgázott az “élet középiskolájában”, hiszen 19 évesen már milliomosnak mondhatta magát. Megvásárolt egy közeli McDonald’s üzletet, majd eladta egy ingatlanfejlesztőnek, így igen masszív alapokkal rendelkezett mire belelépett a 20-as éveibe.
Félelmetes pálya nézett ki neki az üzleti szférában, de valami másért rajongott: a futballért.
Ráadásul annyira oda volt a labdarúgásért, hogy otthagyta a jogi egyetemet és technikai igazgató lett az FC Harleemnél. A klubnál, ahol gyerekkorában maga is focizott.
Később a maga sajátos stílusában beszélt róla, hogy milyen előzményei voltak ennek a kinevezésnek.
“A Harleem elnöke minden pénteken velünk ebédelt. Mindig azt mondogattam neki, hogy nem ért a labdarúgáshoz. Úgyhogy egy szép napon félrehívott és azt mondta: tessék, csináld.” – így lett a klub egyik vezetője Raiola.
Magabiztosan, nagy tervekkel vágott neki a munkának, azonban ahogy számos alkalommal kiderült a szókimondó személyisége egyáltalán nem passzolt össze egy klub igazgatói székével, úgyhogy gyorsan fel is hagyott ezzel a munkával.
Ezért elkezdett az Intermezzóra koncentrálni – arra a cégre, amit azért alapított, hogy olaszoknak segítsen üzletelni Hollandiában. Az első játékos eladása azonban éppen fordított irányban valósult meg, Bryan Royt az Ajaxból segítette át a Foggiához. 7 hónapot foglalkozott az üzlet lebonyolításával, amivel belekóstolt a játékosügynökök világába. Még a házát is segített kifesteni, amikor Olaszországba ment Roy.
A siker pedig nem maradt észrevétlenül. Hollandia egyik vezető ügynöke, Rob Jansen felkereste Raiolát, hogy működjön közre tolmácsként Dennis Bergkamp eladásában is még 1993-ban.
A beugró annyira jól teljesített, hogy Jansen egyből munkát ajánlott neki, a Promotion Sportsnál. Raiola azonban megérezte a vérszagot és saját ügynökséget alapított inkább. Minden megvolt benne, ami egy igazán jó játékosügynökbe kell: magabiztosság, leleményesség és jó vastag bőr az arcán.
Már az első eladása lavinát indított el. Foggiában fontos kapcsolatokat szerzett magának. Előbb megismerte későbbi feleségét, majd jó viszonyba került a klub edzőjével Zdenek Zemannal, akivel éjszakába nyúló beszélgetéseket tartottak. A téma előbb-utóbb a tökéletes játékos irányába terelődött, aki fizikiálisan és mentálisan is világklasszis. Sokáig úgy tűnt, ilyen játékos nem létezik… Aztán színre lépett Pavel Nedved.
“Egyetlen dolgot gondol magáról, mégpedig, hogy nem tud futballozni. Azonban keményebben dolgozik, mint bárki más.” – mondta Nedvedről Raiola, aki előbb Zeman Laziójába illesztette be a cseh játékost, majd az ő közreműködésével jutott a Juventusba is a későbbi Aranylabdás.
Raiola sosem fogta vissza magát, ha Pavelt kellett dícsérni. Ahogyan az összes többi ügyfelét is tenyerén hordozza az amúgy híresen nárcisztikus, egoista, önfejű ügynök. Pontosan emiatt olyan népszerű a legnagyobb játékosok körében is.
“Madonna Mia… Könyvet tudnék írni erről.” – vélekedett Raiola Nedved Lazióból Juventusba igazolásáról. A középpályás nagyon jól érezte magát Rómában és csak a foci érdekelte, abszolút nem gondolt a pénzre. Ami mondjuk ügynökéről már kevésbé mondható el. Számára nagyon jól megél egymás mellett a kettő.
Nedved azonban vakon bízott Raiolában, aki akkoriban nem is volt annyira tapasztalt még. Egy dolgot azonban már akkor is tudott: tiszteletet kivívni a játékosa számára. Úgyhogy Pavel rá is bólintott a felvetésre és egy magángéppel titokban Torinóba utaztak, hogy egyeztessenek a Juventus vezetőségével.
A bibi annyi volt, hogy az érkezés minden volt, csak nem titkos. Luciano Moggi, a Juventus elnöke feldobta az újságíróknak, hogy vendégei érkeznek. Miután pedig lencsevégre kapták Torinóban a párost, azután már egyenes út vezetett a szerződés aláírásáig. Moggi lépésének azonban volt előzménye is, ami a ‘90-es évek elejére nyúlik vissza. Ekkor ismerkedett meg a fiatal Raiolával – és lettek ellenségek.
A 20-as éveiben járó Mino felfedezte, hogy mekkora üzlet rejtőzik a játékoskereskedelemben, és gyorsan rájött arra is, hogy ezt egy nagyon belterjes kör intézi világszerte, ami szerinte a gyengeség jele.
“Hülyeség, mert hülyeségnek akarják tartani. Egy zárt világ, hatalmas potenciállal és elképzelhetetlen mennyiségű pénzzel.” – vélekedett az akkor még gyerekcipőben járó piacról Raiola.
Persze ennek a véleménynek is volt előzménye. Délelőtt 11 órára kapott időpontot Raiola Moggihoz. 15 perccel korábban érkezett a Juventus székházába. Elmondása szerint egy seregnyi ember üdvözölte, olyan volt, mintha fogorvosra várt volna. Ekkor közölték vele, hogy tulajdonképpen a teremben mindenki Mr. Moggira vár. Raiolának nem fűlött a foga a várakozáshoz, úgyhogy elviharzott. Egy órával később Torinó belvárosában meglátta Moggit, ahogy a stábjával ebédel. Odasétált…
– “Maga Mr. Moggi?”
– “Igen.”
– “Nem találtam elegánsnak, amiért megvárattatott ma.”
– “Ki maga?” – kérdezte meglepetten Moggi.
– “Raiola vagyok.”
– “Ó, szóval maga Raiola. Figyeljen csak, ha ennyire tiszteletlen velem, akkor soha nem fog egyetlen játékost sem eladni Olaszországban.”
Szóval megérkeztek a torinói reptérre a magángéppel, onnantól pedig úgy tűnt, hogy Moggi kedve szerint fognak történni a tárgyalások. Raiola azonban nem véletlenül hívja a saját meccsnapjának a tárgyalásokat.
“Azt akarom, hogy Nedved többet keressen, mint Zidane a Real Madridnál.” – mintha csak viccet mondott volna Raiola. Főleg úgy, hogy Pavel már aláírta a szerződést, csupán a számokat kellett beírni, hogy mennyi lesz a keresete.
“Mino, én most elmegyek haza a családomhoz. Holnap reggel hívj, hogy a Lazio vagy a Juventus játékosa vagyok-e. Te vagy az ügynököm.” – ezzel távozott Nedved.
A Juve vezetői kiszolgáltatott helyzetben voltak, meg akarták adni azt az X összeget. Erre azonban Raiola csak ennyit mondott:
“Meggondoltam magam, Y-t (többet) kérünk.”
Ezzel pedig megkezdődött a háború. Raiola felállt és távozott.
Másnapra megegyeztek az Y összegben.
Kiállása alapján nehezen lehetne kitalálni, hogy mivel foglalkozik és kikkel is áll kapcsolatban. Következő híres ügyfele, Zlatan Ibrahimovics szerint egyenesen úgy néz ki, mint akit a Maffiózók című sorozatból vettek ki.
A Nedved-transzfer meghozta a nagy áttörést számára. Még több embert ismert meg, tiszteletet vívott ki magának és a megítélése is megváltozott és a figyelem középpontjába került. Nos, eljutottunk oda, hogy Raiola felépített saját magának egy olyan karriert, hogy sakkban tud tartani giga klubokat és ő szabja a feltételeket játékosai átigazolásakor.
Nedved után Ibra következett. A svéd csatár régóta ügynököt keresett és egy holland újságíró barátja ajánlotta neki Raiolát. Az ajánlóban szerepelt a ‘maffiózó’ szó is, amire azonnal felkapta a fejét Zlatan.
“A maffiózó jól hangzik.” – és már le is volt egyeztetve a találkozó.
Amszterdamban egy Yamazato nevű étteremben találkoztak. Ibrahimovics kitett magáért. A legjobb öltönyében érkezett és a legnagyobb arany óráját vette fel.
Erre belépett Raiola farmernadrágban és egy átlagos Nike pólóban, majd rendelt egy brutális adag tésztát.
“Ez a fura fazon lenne ügynök?” – kérdezte magától Zlatan.
Raiolánál azonban így megy a biznisz. Gyorsan felmérte a helyzetet, hogy vissza kell vennie Ibra egójából, úgyhogy megkérdezte tőle, hogy a világ legjobbja szeretne-e lenni vagy csak a legjobban kereső, aki mutogathatja magát? A következő telefonbeszélgetés után rávette a svéd sztárt, hogy adja el luxusautóit és óráit és innentől az edzésre koncentráljon.
“Sz*rok a statisztikáid.” – fejezte ki finoman véleményét a támadóról az ügynök.
“Ja, persze.” – válaszolt Ibra.
A többi pedig mondhatni történelem. 15 év közös munkája után Ibrahimovics minden idők 3. legdrágább játékosa lett (összeadva a transzferek összegét), akiért már 131 millió eurót fizettek ki összesen – ráadásul a Manchester United ingyen szerezte meg őt. Ezzel természetesen multimilliárdossá téve ügynökét is. Zlatan ma már saját elmondása szerint is mentoraként tekint ügynökére, aki a megfelelő időben megfelelő tanácsokkal látta el.
Persze nem mindegyik kliens hozott ilyen szép pénzt a kasszába. Mario Balotelli hiába rendelkezik vitathatatlan tehetséggel, a hozzáállása miatt nem tudta kihasználni a Raiola által elé kínált lehetőségeket. Mino ettől függetlenül osztozik a játékos “kudarcában”, ami annyit jelent, hogy ma “csak” a francia első osztályú Nizza csapatát erősíti játékosa.
“Ha Mario megkapta volna Zlatan fejét, akkor Lionel Messinek nem lenne annyi Aranylabdája ma.” – állította korábban ügynöke.
Balotelli és a botrány kéz a kézben jár. Egy elhíresült alkalommal otthon tűzijátékozott, amivel sikeresen lángokba borította nappaliját. Segítségkérésképpen azonban nem a tűzoltókat hívta, hanem Raiolát, aki megnyugtatta, hogy majd ő hív segítséget.
Ez történet is jól bemutatja, hogy milyen szoros kapcsolat van Raiola és menedzseltjei közt, amiért nagyon keresett a sztárjátékosok körében.
Az 50. életévéhez közeledve Raiola a lehető legfiatalabb ígéretekre vadászik, akik szerinte nem kapják meg a nekik járó fizetést és elismerést klubjuktól. Így talált rá Paul Pogbára is, aki miatt nem kívánt személlyé vált az Old Traffordon (is).
Egy napon besétált Sir Alex Ferguson irodájába, hogy magasabb fizetést harcoljon ki Pogbának. A skót menedzser nem volt hajlandó szóbaállni a pökhendi stílusú ügynökkel a játékos jelenléte nélkül, úgyhogy végül megérkezett a játékos is.
A francia játékos közölte menedzserével, hogy nem hajlandó aláírni új szerződését a megadott feltételekkel. Erre Sir Alex Raiola felé fordult és csak ennyit mondott:
“Egy igazi **** vagy.”
Pogba pedig eligazolt a Juventusba, hogy aztán tavaly nyáron visszatérjen a világ akkori legdrágább játékosaként Manchesterbe, 89 millió angol fontért, amiből a hírek szerint 20 milliót ügynöke zsebelt be.
Az ilyen ügynökök felemelkedése komoly kérdéseket vet fel a futball egészére nézve, amit Ferguson is szóvátett. A drasztikusan emelkedő televíziós és szponzori bevételeknek köszönhetően bele is vannak kényszerítve a klubok ilyen szintű költekezésbe, mivel olyan óriási verseny van, amiből egy pillanat alatt ki lehet zuhanni évekre. Ezt pedig tökéletesen lovagolják meg a Raiola féle ügyeskedők.
Másrészről azonban mindenképpen értékelendő, ahogy Mino az ügyfeleivel bánik valamint kivételes üzleti érzékkel rendelkezik – még ha ezt sokan nem is nézik jó szemmel.
Csak félelmetes belegondolni, hogy milyen hatása van egy ilyen embernek az utánpótlás-neveléstől kezdve a médián, játékosokon, edzőkön át egészen a dúsgazdag klubtulajokig…