Történetek sorozat 4. rész – Szabó Ákos

Még óvodásként csoporttársammal kezdtem el focizni az Ikarusban. Az első másfél év után már biztosan tudtam, hogy felnőttként labdarúgó szeretnék lenni. Úgy érzem, hogy jó úton, de még az elején járok.

Sokat köszönhetek az egyesületnek, edzőimnek, csapattársaimnak, hogy 2019 óta a Budapest Honvédnál folytathatom a tanulást és megállom a helyem a korosztályos NB1-es mezőnyben is.

Az Ikarusnál folyó munka mindenkinek lehetőséget ad arra, hogy fejlessze magát, a tehetségekkel pedig külön, kiemelten foglalkoznak. Így kaptam folyamatosan lehetőséget arra, hogy az idősebb korosztályban is fejlesszem a képességeimet.

Ez azért sem jelentet nehézséget, mert nem csak a saját korosztály, de az egész egyesület mint egy közös, nagy csapat működik. Így a saját korosztályomon belül sem a rivalizálás, hanem az egymást támogató, egymásért küzdő szellem volt jellemző.

A tehetség és a szorgalom nem lett volna elég, ha nem segítettek volna az utamon edzőim: Benkó Sándor, Kasinszky István, Gyurkovics László, Hazai Tamás, Borgulya István, Nikolaidisz Angelosz, Takács Béla.

Ha tehetem a mai napig visszajárok az Ikarusra, mindig is fontos része lesz az életemnek.