Mit csinálnak jól Izlandon? (2. rész)
(Új, szerdánként megjelenő rovatunkban a labdarúgással kapcsolatos sztorikról, érdekességekről lesz szó. A későbbiekben a szabályokról alkotott tévhitektől elkezdve edzésmódszereken át a profi futball mindennapjairól a lehető legváltozatosabban.)
…Természetesen nem véletlen, hogy futball hangárokat építenek az országban. Ezek a buborékok egyfajta menedékként is működnek, ahova bebújnak a zord időjárás elől. Ha pedig már ott vannak, akkor hasznosan töltik az idejüket.
A skandináv országokban már bevett szokás ilyen típusú futball arénákat építeni, Izlandon azonban meg is töltik élettel és szakértelemmel ezeket a helyeket. Az első részben említett mentalitás pedig meg is van az eredménye.
A breidabliki edzőközpont simán elmenne valamelyik Star Wars epizódban egy eldugott galaxisban lévő ultramodern búvóhelynek is. A helyre belépve olyan gyönyörű látvány tárul az ember elé, hogy az azonnal labdáért kiált. Nem csoda, hogy ide örömmel járnak focizni a fiatalok. Hiába, Izlandon a műfű is szebb.
“Volt itt tavaly egy angol edző. Csak a fejét fogta a látványtól. Egyszerűen csak futball mennyországként jellemezte a helyet.” – mondta Dadi Rafnsson, miközben egy óriási ablakon keresztül tekintett le irodájából a pályára.
“Hogy miért tudunk jól teljesíteni? Sehol a világon nem edzenek ennyit a gyerekek, ráadásul mindezt képzett edzők irányításával, kimagasló körülmények között. A kicsiket iskola után itt teszi ki az iskolabusz. Egész délután játszanak és jól érzik magukat. Utánuk jönnek a nagyobbak, majd 6 órakor a felnőtt csapat. Úgyhogy egész generációk találkoznak a pályán minden nap. Az edzőink törekednek rá, hogy barátként és tanárként is egyaránt tekintsenek rájuk a gyerekek. Ettől függetlenül megköveteljük a fegyelmet de csak annyira, hogy ne vegyük el senkinek az egyéniségét, hiszen nem akarunk ugyanolyan játékosokat nevelni.”
Ha pedig azt hittük, hogy az izlandi csoda hamarosan szertefoszlik, akkor kezdhetünk félni, ugyanis a breidabliki akadémiáról hamarosan még jobb játékosok fognak kikerülni. A feltűnően tehetséges gyerekek szépen teljesítenek a bajnokságokban is. Az U14-es korosztály kivételével minden utánpótlás bajnokságot megnyert a Breidablik tavaly. 2010-ben a felnőtt csapat alig 23 éves átlagéletkorú csapata pedig a felnőtt bajnokságot is behúzta.
Furcsa, de ebben nagy segítségükre volt a csapat pénzügyi csődje. NA, NE.
Pedig de. Azzal, hogy nem tudták kifizetni a külföldi profikat, kénytelenek voltak az utánpótláshoz nyúlni. Aminek a vége egy bajnoki cím lett. Majd a következő évben még egy. Üdv Izlandon, ahol a csőd is a te javadat szolgálja.
Ezen az edzőpályán többen is nevelkedtek a 2016-os EB-t megjárt izlandi válogatottból. Sigurdsson mellett Gudmundsson és Finnbogason is itt kezdte megtanulni a futball alapjait.
“Elég jól szerepeltek a nemzeti bajnokságokban. Egyetlen év volt, amikor nem nyerték meg a bajnokságot. Az elég vicces volt.”
De mikor jön el a pillanat, amikor már elvárás lesz Izlandon a jó eredmény? Vagy mi lesz, ha egyszer csak többet akar a nép?
“Hihetetlenül élvezzük amit csinálunk és mindenki örömét leli benne. Úgy gondoljuk, hogy nem véletlenül állt össze ennyire minden. Masszív alapokat raktunk le, úgyhogy ennek látjuk az eredményét, és már rengeteg jó dolog történt velünk a közelmúltban is.”
(Ne feledjük, ez az interjú az EB szereplés előtt készült, amikor még nem is sejtették, hogy kiütik például az angolokat és bravúrosan leikszelnek Magyarországgal.)
Ahol még a rosszfiúk is jók…
A KR Reykjavik Izland egyik legnevesebb és legnagyobb klubjának felnőtt mérkőzésén feltűnik a lelátón egy felemás megítélésű úr is, név szerint Bjorgolfur Gudmundsson, a Landsbanki korábbi elnöke, ami a Stoke City és a West Ham tulajdonosa is volt korábban.
A komplett izlandi pénzügyi rendszer összeomlásáért felelős cég fizetésképtelensége miatt ezrek rohamozták meg a Parlamentet. A botrány rengeteg börtönbüntetéssel ért véget, az elnök azonban megúszta szárazon, társai pedig lassacskán szabadulnak. Gudmundsson azonban nem mondhatni, hogy közellenség lenne az országban.
Izland fő szürke szakállas rosszfiúja azonban valamit visszaadott abból, amit elve(szte)tt, hiszen a helyi futball felemelkedése nagy részben neki is köszönhető.
Az Európa Bajnokságon eltérő utat bejárt izlandi és angol válogatottak összehasonlítása ismét aktuális, hiszen előbbiek láthatóan felszálló ágban vannak, míg a futball “feltalálói” úgy tűnik, hogy nem tudják tartani a lépést a többiekkel.
A futballon keresztül gyönyörűen kirajzolódik az izlandiak mentalitása abban, hogy a szükséges dolgokról beszélnek és tesznek értük, míg a felesleges dolgokat teljesen ignorálják – talán ez utóbbi az, amiben a fejlett nyugati társadalomnak hívott közeg egyre gyengébb.
Anglia nem kevesebb, mint 757 millió fontot(!) invesztált 2003 és 2007 között az új Wembley felépítésébe, ami tökéletesen megmutatja az ottani és hazánkban is fellelhető problémákat. Ahelyett, hogy az apró részleteknek tűnő folyamatokra koncentrálnánk, “lenyűgöző” fényűzésbe kezdünk. Lehet túlzás lenne azt állítani, hogy a sors fintora volt, hogy Anglia éppen Izland ellen zúgott ki az EB-ről, úgyhogy lassan inkább hívhatjuk papírformának is…
A futballtól elrugaszkodva is érdemes belegondolni abba, hogy mik azok az értékek amiket azon a csöppnyi szigeten elő tudnak kaparni, miközben mifelénk csak marketing lufik jelennek meg mindenütt. A lufi egyébként nem is rossz hasonlat, amit megtöltünk levegővel majd ezt csodáljuk.
Odaát inkább homokot töltenek bele, ami szépen lassan olyan masszává fog összeállni, amit behozni sem lesz egyszerű…