KEDDI KARCOLAT 15. RÉSZ (2017/11/28)

(Keddenként jelenik meg egy rövid írás, aminek a témája valós eseményen alapul és minden esetben az egyesületünket érinti. Stílusában könnyed, a sporthoz, az emberhez köthető szösszenet.)

15. rész letöltés pdf formátumban

A hazaiak is idegenben voltak.

Annak a ritka esetnek voltunk a résztvevői, hogy a vendéglátó csapat is idegenben játszotta le a hazai mérkőzését. Történt az, hogy a Tesi pár hónapja, rendszeresen a Bátony utcai sporttelepünkön tartja az edzéseit és a bajnoki fordulóit, és ezért nem engedte a szövetség, hogy nálunk legyen a hazai pályájuk erre a fordulóra. Nekünk is jó lett volna, de szerintem az ellenfelünknek még jobb. Na, mindegy!, így a volt Cérna’ –pályára kellett mennünk, s’ ha, már ott voltunk, játszottunk egy igen jó mérkőzést. Pedig, ez a budapesti pálya talán a legkisebb a szabványméretnek megfelelőek közül. A sokat futó és még többet előreívelős játékstílusunknak ez nem a legideálisabb helyszín.

A mérkőzésről

Ezen a késő délutáni v. már mondható, hogy novemberi kora esti 17 órás meccskezdéssel egyik csapat sem járt jól. Hidegre fordult az idő és elkezdett szemerkélni az esőszerű valami is. Még mindig nem a legideálisabb kezdő11-ünk futott ki a pályára. Az előző heti problémákat tetőzte, hogy Rőthy Martin beteget jelentett és így nem tudott rendelkezésre állni erre a mérkőzésre. Továbbra is sérült a középhátvéd Balogh 1 Bence, Devecser Zsolt is civilben van a nézők között és Kaltenekker Attila még mindig nem 100%-os, de már a cserepadon ül. A türelmes és mindig bevetésre kész Bagdi Csaba sem tud most itt lenni.

Szóval, fontos és az őszi szezon utolsó bajnokija kezdődött el ilyen időben. A tét az, hogy versenyben maradunk-e a harmadik helyért. 

Ilyen helyzetben sem egyszerű a vezetőedző sorsa, pláne, idegenben.

A kezdést követően már az első percben veszélyeztettük a hazaiak kapuját, egy emelésnek beillő lövéssel.

Nagyszerű, jó a kezdés!

Látszott, hogy elszántak vagyunk és küzdeni fogunk a három pontért. Így is lett, nagyon jó meccs alakult ki, már az első félidő elején. A Tesi, mint mindig, nagyon erős fizikálisan is, és mentálisan is, főleg hazai pályán, de mint jeleztem most ők is idegenben vannak. Nem ijedősek, harcosak, néha a durvaság alsó határát is átlépték. A mi fiainkat sem kell félteni. Ebben a bajnokságban bárki ellen fel tudják venni azt a bizonyos kesztyűt. Most is így volt. Védelem keményen állta sarat, a középpálya szűrt, zavart és végre sokat ütköznek. A csatárok megint küzdenek, harcolnak, mint mindig, (de jó ezeket így egyben leírni). Ebből a szempontból, már szinte mindegy, hogy idegenben vagy otthon játszunk. Aztán’ történt, hogy a 13. percben szabadrúgáshoz jutottunk és a Csk-nk végezte el. Az ellenfél egyik védőjén irányt változtatott a labda és a hálóban kötött ki. Egy ide. A hazaiaknak nem hozott szerencsét a 13-as szám. Sebaj! Jó kis első félidőt láthattunk. Mind két csapat küzdött, talán a Tesi egy kicsit többet, mint mi, de koncentráltan játszottunk és nem engedtük, hogy az ellenfél domináljon a pályán. Ezt az állapotot sikerült is fenntartani a szünetig. Gyorsan eltelt 45 perc, és maradt az egy gólos vezetésünk.

Az alábbi játékosokból állt az Ikarus BSE felnőtt kerete:

Kezdő: Edelényi D. – Takács M., Gillich M., Steurer R., Halász B., – Szabó P., Siliga Á., Horváth K., Orosz B., – Balogh “2” B., Kasinszky I.

Cserék: Bene M., Borgulya I., Borgulya D., Vas S., Gyertyán A., Kaltenekker A., Perepelica K. P.

Stáb: Borgulya I., Kerényi M., Polgár F.

A II. félidő átfogó jellemzéséről bemásolom a meccs összefoglaló cikkében megjelenő, Steurer Roland által írtakat:

„A második félidőben ellenfelünk játéka jelentősen feljavult, de csapatunk minden poszton jól állta a sarat a próbálkozásokkal szemben. Végig koncentráltan, kiegyensúlyozottan, fegyelmezetten állt hozzá mindenki a feladatához. Bár a Tesi nyomott, kontrákból mi is veszélyesek tudtunk lenni, viszont nem tudtuk kihasználni az adódó lehetőségeket.”

Így volt, és ezt igazolhatja az a szépszámú saját szurkoló stábunk is, akik ebben a nem éppen kellemes időben, idegenbe is eljöttek bíztatni a Csapatot. Így volt ez az egész szezonban. Köszönjük.

Vissza a mérkőzésre. Az ellenfél egy jogosnak mondható büntetővel kiegyenlített. 1-1 lett az állás, és már csak egy tucat percnyi idő volt hátra a végéig. Nyílttá vált a játék, mind a két csapat nyerni akart, de az nekünk sikerült. A vége előtt 5 perccel megint szerencsésen alakult a játék. Egy, a hazaiak kapuja előtti kavarodásban a támadóinknak sikerült bekotorni a labdát a gólvonalon belülre. 2 – 1 ide, vezetünk. Hurrá!

Megint a cikkből idézek:

„Ezzel a győzelemmel a csapat pontot tett az i-re, az egész szezonban kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtva 34 pontot gyűjtött be a megszerezhető 45-ből. 10 győzelem és 4 döntetlen mellett mindössze 1 vereség csúszott csak be, az is a téli listavezető REAC csapatától. E mellé 41 rúgott és mindössze 14 kapott gólt jegyezhetünk még fel erre a 15 meccsre.”

Jöhet a megérdemelt pihenő.

Ui(1)

Szándékosan nem emeltem ki neveket  a mérkőzésről szóló részben. Nem lett volna illdomos. Egyhúron pendült a Csapat.

Ui(2)

Itt a tél! Máté gyúrónk hosszúnadrágban volt a meccs alatt, bár lehet, hogy hazafelé, már rövidnagrágban ment.

Ez a nap is elérte célját, hisz eltelt, és továbbra is ott vagyunk a szorosnak mondható  élbolyban.

 

Budapest, 2017. 11. 28.  –  Kedd  –