Elsődlegesen sok szeretettel köszöntök mindenkit, mint a labdarúgó-szakosztály korelnöke. Érkezésem az Ikarus-családba 1980. július 1-én történt.

Előtte már edzősködtem az Auras ifjúsági csapatánál, valamint az EMG ifjúsági és felnőtt csapatánál. Hogy miért kezdtem ilyen korán edzősködni? Egy komoly sípcsont és szárkapocs-csont törése volt az ok. A labdarúgás szeretete döntette el velem, hogy továbbra is a focinál maradjak. Beiratkoztam és megszereztem a segédedzői, majd az edzői képesítést (1976-ban). A kezdeti edzői sikerek arra késztettek, hogy örök hűséget kössek az edzői pályával. Ezen részsikerek egyik résztvevője, a Budapest I. osztályú EMG felnőtt csapatánál végzett munka adott erőt a további munka elvégzésére. Kettő és fél éves tevékenységem során 1978 tavaszán a kieső helyen álló EMG felnőtt csapatával kezdtem el a munkát, ami igen sikeres volt: a csapat simán bennmaradt a Budapest I. osztályban (a 7. helyen végeztünk), amihez még egy siker csatlakozott; az 1980-as Budapest Kupát is megnyertük. A további két évben is eredményesen szerepeltünk: mindkétszer a dobogón végeztünk.

Ilyen előzmények után történt az Ikarus BSE megkeresése és hívása az egyesületbe. Nem sokat gondolkoztam, s átigazoltam kerületünk legnagyobb sportegyesületéhez 1980. július 1-én. Azóta itt vagyok – egy kisebb megszakítással: 1992-95 között a Kerepes felnőtt csapatánál dolgoztam. Ezen időszakból is csak a sikerekről tudok megemlékezni:

• Első év: járási bajnok
• Második év: megyei II. osztály, 2. helyezés
• Harmadik év: megyei II. osztály, 2. helyezés

E sikerek után tértem vissza az Ikarushoz, és azóta csak az Ikarusnál edzősködöm.

Közben megszülettek a fiaim: Tamás és Péter. A labdarúgás szeretetét örökölték az apjuktól és 9 éves koruktól a mai napig az Ikarus igazolt játékosai, jelenleg is játszanak az Ikarus Öregfiúk csapatában (Tamás 46, Péter 43 éves).

Az Ikarusos pályafutásomat két fő részre osztanám:

• július 1-től 2000. június 30-ig
• július 1-től jelenleg is!!!

Az első időszakban utánpótlás és felnőtt csapatokkal foglalkoztam. Voltam ifjúsági csapat edzője, felnőtt csapat pályaedzője, és voltam 2×3 évet felnőtt csapat edzője, amit már egyedül irányítottam. Ebben az időszakban vettem át a csapatot úgy, hogy kieső helyen álltak, de odaadó munkánk eredményeként sikerült bennmaradnunk.

Sikereink annak köszönhetők, hogy játékosaimmal megértettem, hogy egy közösség jó munkájához feltétlenül szükség van:

• Rendre, fegyelemre
• Aki edzésre jön, az igyekezzem mindig maximálisan teljesíteni
• A játékosok tiszteljék egymást, edzőjüket, vezetőjüket
• Mindenki bízzon a játékostársában, és higgye el, hogy ők is jót akarnak (a társak azért vannak, hogy segítsenek)
• Mindig a csapat érdeke legyen az első és nem az egyén
• Ne klikkesedjünk, mert az a csapat széteséséhez vezet.

Ezek a feltételek a mai edzői munkám irányadói is. Amennyiben ezt meg tudtam (tudom) értetni a játékosokkal, a tudásukhoz képest mindig jó eredményt érünk el.

Ebben az első időszakban volt egy Tóth János nevű játékosunk, aki az U16-os magyar válogatott tagja lett. Ennek a válogatottnak Ubrankovics Mihály volt a szövetségi edzője, segítője pedig Máhr Károly (aki jelenleg is az Ikarus focipalántáit neveli). Ebben a válogatottban játszott Király Gábor, Lisztes Krisztián, Dárdai Pál, stb.

Játékosunk a Honvéd felnőtt csapatához igazolt, majd stabil NB II-es játékos lett. Jó érzés volt, hogy munkámmal én is segítettem a fejlődését.

Ebben az első ciklusban, 1999 őszén-telén nagy bajba került az egyesület, mert az akkori Ikarus-gyár vezetése (élén Széles Gáborral) a pálya megszüntetésén munkálkodott, és terveik között egy 27 telkes lakópark szerepelt. A bejelentést igen nagy felháborodás követte, úgy sportolóink, mint a kerület sportját szerető lakosok között. Hatalmas ellenállásba ütközött a terv (tüntetések, megbeszélések, stb.), s végül egy egyesség alapján a 8,5 hektáros területből a két labdarúgó-pálya megmaradt (ami 5 hektár volt). A többi továbbra is a gyár fennhatósága alatt maradt. Nagyon nagy szerepet vállalt a munkából a Polgármesteri Hivatal és kis közösségünkből Tánczos Zoltán. Zoli oroszlánrészt vállalt a sporttelep megmentésében; időt, pénzt nem sajnálva harcolt a pályáért (pl. az egyesület anyagi tartozása ügyvédje segítségével). Köszönjük Zoli, hogy áldozatvállalásod eredményeképpen ma is tudunk működni!

A Polgármesteri Hivatal még tovább lépett, és a megmaradt területet csak sportcélú felhasználásra lehetett értékesíteni. Tervük jól sikerült és pár év múlva az egész terület az Önkormányzat tulajdonába került.

A mai gyerekek már fel sem tudják mérni, hogy a majdnem megszűnéstől a mai állapotig mekkora fejlődésen mentünk keresztül….

Így 2000 nyarától – először 5 hektáron, majd az egész sporttelepen – újra békésen, nyugodtan dolgozhattunk. A következő években megkezdődött a sporttelep megújulása, korszerűsítése. Ennek eredményét láthatjuk a mai Ikarus sporttelepen. Egy füves pálya, két műfüves pálya, egy kis műfüves pálya, új öltözőépület, rekortános futópálya, stb.

Közben a 80-as évek vége felé egy puszta véletlennek köszönhetően kialakult egy kapcsolat egy külföldi csapattal, Schwannenberggel (Alsó-Rajnai település, Németország). A történet röviden: a BLSZ-től egy kéréssel fordultak hozzánk, miszerint Budapesten tartózkodik egy német ifjúsági csapat, és szeretne egy mérkőzést játszani. Mi elvállaltuk, a mérkőzést lejátszottuk, majd megvendégeltük őket, mire ők a jövő évre meghívtak bennünket Schwannenbergbe. Így kezdődött egy baráti kapcsolat, ami több évtizeden keresztül működött. Ennek kapcsán minden évben meghívtak a pünkösdi tornára. Így fiataljaink hatalmas élményben részesültek. Ezek a túrák általában 8-10 naposak voltak, ahol a tornán kívül megismerték Németország életét, természeti szépségeit. Csak egy-két példát említenék: elvitték őket a Mönchengladbach Bundesliga mérkőzésére, és a hangosbemondón üdvözölték őket, meglátogatták a Mercedes gyárat, kirándulásokat szerveztek, stb.

Válaszul mi is minden évben visszahívtuk őket. Ezeken a túrákon felejthetetlen élményeket szereztek, amit a mai napig nem felejtettek el….

Pályafutásom első szakaszában egy éven keresztül a BLSZ edzőbizottságának tagja voltam.

Következő részben: a második szakasz….