Pályafutásom második szakasza 2000. július 1-től kezdődött. Megviselt a pályabezárás, a sok igazságtalanság, s a felnőtt csapat szétesése, illetve kiesése a Budapest I. osztályból.
Eldöntöttem, hogy az elkövetkezendő időszakban csak az utánpótlásnál dolgozom, ami a mai napig igaz. Igen érdekesen alakult az elmúlt húsz évem. Megéltem azt, hogy az óvodás korosztálytól az ifjúsági csapatig minden korosztállyal dolgoztam (de az első ciklusomban a felnőttekkel is!). Kevés edzőnek adatik meg, hogy az óvodásoktól a felnőttekig mindenkivel dolgozzon. Ennyi év után sokszor bajban vagyok, amikor az utcán rám köszönnek, hogy „Jó napot Feri bácsi!”, csak nézek, és megkérdezem: „ne haragudj, ki vagy?”. Azután rájövök, hogy ennyi gyereket nem lehet memorizálni.
2000 nyarától kezdtek jönni az 1992-1993-1994-es születésű gyerekek. Ekkor még nem is sejtettem, hogy mennyire lesznek ügyesek és mennyi felejthetetlen emlékkel ajándékoznak meg. Ez edzői pályafutásom legkiemelkedőbb időszaka volt. Az elvégzett munka kezdett beérni és 2006-2012-ig eltelt évek meghozták a sikereket.

A hat év bontásban így nézett ki:
– 2006-2007-es bajnokság (BLSZ): 1. helyezés (100%), gólarány: 103-6
– 2007-2008-as bajnokság (BLSZ): 1. helyezés (1 döntetlen, a többi győzelem), gólarány: 191-19 – olyan fölényesen nyertünk, hogy itt már nem tudtunk fejlődni
– 2008-2009-es bajnokság (BLSZ) egy évvel idősebb korosztályba neveztünk, ahol 3. helyezést értünk el, gólarány: 77-25

A következő évben a fejlődésünk érdekében sikerült előrelépni, ekkor 2009-2010-et írtunk. Szerencsére kerületünk NB III-as csapatának utánpótlása nem tudta biztosítani a felnőtt csapat biztonságos szereplését az NB III-ban, így született egy egyezség a RAFC és az Ikarus BSE egyesületei között, hogy két évre kisegítjük őket. Így kerültünk a RAFC-hoz (1993, 1994-es korosztály)
Ez már megmérettetés volt, ahol a Mátra csoportba kerültünk. Egy osztállyal feljebb, utazások vidékre, erősebb bajnokság. Várakozáson felül jól teljesítettünk, és megnyertük a bajnokságot.

Végeredmény:
1. RAFC (Ikarus) 24 mérkőzés, 20 győzelem, 2 döntetlen, 2 vereség, 129-33 gólarány, 62 pont.
Ez az esztendő már edzői szempontból is nagyon sikeres volt. Már ekkor is azt vallottam, hogy a labda megtartása, birtoklása biztosítja nekünk, hogy terveinket, taktikánkat megvalósítsuk. A következő „szlogenek” hangzottak el az öltözőben:
– Amíg a labda nálunk van, addig az ellenfélnek nincs játékszere
– Biztosítsd a létszámfölényt úgy védekezésben, mint támadásban
– Legyen türelmed, és csak akkor rúgd el a labdát, ha azzal van célod és oda is tudod rúgni. Ha nem, passzold oldalra, vissza, és kezdd el újra felépíteni a támadást.
Ezeket a feltételeket maximálisan elfogadták és alkalmazták a gyerekek, és ennek eredményeként jutottak oda, hogy élvezték a játékot és megtalálták a szépséget benne.
– A következő évben, 2010-11-ben a csapat fejlődése érdekében a II. osztály Közép C osztályba neveztünk (ez U19-es bajnokság volt). Átmeneti RAFC-vezetőim ezt sokallták, de mégis belementek a nevezésbe. Utólag egyik jó barátomtól visszahallottam, hogy kissé nagyképűnek tartottak, s a következő megjegyzést tették rám: „a Szabó azt hiszi, hogy a bab is hús”. Ez még nagyobb elszántságot és munkát hozott ki belőlem és a csapatból is; és megtörtént a csoda. Csapatunk az U19-es bajnokságban (mi U17-esek voltunk) a következő eredményt érte el:

2. RAFC (Ikarus) 28 mérkőzés, 23 győzelem, 1 döntetlen, 4 vereség, 126-34 gólarány, 70 pont

– A 2011-es évben visszatértünk az anyaegyesületünkbe és a továbbiakban Ikarus néven szerepeltünk. Nagyon jót tett ez a két év kirándulás, nagyon sokat fejlődtünk és kezdtünk beérni; olyannyira, hogy a felsőbb vezetés – velem egyeztetve – az alábbi játékosokat felvitte a felnőtt kerethez:
– Horváth Krisztián
– Fitos Bence
– Balogh Bence
– Devecser Zsolt
– Molnár István
– Bálint Dávid

Az első felnőtt évükben szinte mindannyian sztenderd játékosokká váltak. Fejlődésük töretlen volt, s a következő évben a BLASZ felnőtt bajnokság megnyerésében sokat segítettek a csapatnak. A bajnokság megnyerése után Horváth Krisztián a Diósd NB III-as felnőtt csapatához igazolt.
– E ciklusom utolsó évében az 1993-94-es csapattal – aki még maradt – a 2011-12-es bajnokságban a Budapest I. osztályban szerepeltünk és a második helyen végeztünk. (2. Ikarus BSE, 24 mérkőzés, 19 győzelem, 5 vereség, 130-43 gólarány, 57 pont.)
Azt hiszem, ritka szerencse, hogy az edző és a játékosok ennyire akarják a sikert. Összességében hat év alatt háromszor voltunk bajnokok, kétszer másodikak, egyszer harmadikak. Ezt – úgy hiszem – bármely osztályban bárki elfogadná. Ez a hat év volt pályafutásom csúcsa. Tettem én is érte, de ehhez szükségesek voltak a játékosok is.

– Pályán kívül is egy igen összeforrott szülői gárda jött össze, akikről csak felsőfokon tudok beszélni
– Mi szerveztünk nyári táborokat
– Szerveztünk tornákat, kirándulásokat
– Egy csodálatos „B-közép” alakult ki a szülőkből
– Évzárók minden szezon végén voltak, ahol hétvégén délelőttől estig játszottunk, bográcsoztunk, és volt olyan évzárónk is, ahol este még „batyubált” szerveztünk és reggel 4-ig mulattunk.

Nagyon jó volt, és nagyon sok barátság alakult ki a szülők között. Mondhatom, úgy szuperáltunk, mint egy nagy család (ez volt az Ikarus-család). Utólag is köszönök mindenkinek mindent!!!
– Az ezt követő négy évben egy szerényebb képességű, de ugyanolyan lelkes társaságot kaptam, akik képességeikhez mérten igyekeztek mindent kihozni magukból. Ezzel a gárdával 4 évet töltöttem el. Az első három évben háromnegyed pályán játszottunk az alábbi eredményekkel:

– 2012-13 – BLSZ serdülő U12 – 5. csoport: 7. hely (14 mérkőzés, 4-0-10, 20-52 gólarány, 12 pont) – ebben az évben kezdtük el építeni a csapatot, és eredményességben még kevesek voltunk.

– 2013-14 – BLSZ serdülő U14 – 1. csoport: 6. hely (18 mérkőzés, 8-3-7, 48-48 gólarány, 27 pont) – ez az évünk már jobban sikerült, több győzelemmel, több rúgott góllal, és a játék is kialakulóban volt.

– 2014-15 – BLSZ serdülő U14 – 2. csoport: 10. hely (24 mérkőzés, 7-2-15, 54-68 gólarány, 23 pont) – a fejlődésben nem sikerült előrelépnünk, továbbra is a mezőny második felében végeztünk. Sajnos játékosaink egyéni képességei csak ennyire voltak elegendők. De ezért a teljesítményért is becsületesen dolgoztak, amiért dicséret illeti őket.

– 2015-16 – BLSZ U15 – nagypályás bajnokság: 9. hely (24 mérkőzés, 8-2-14, 67-68 gólarány, 26 pont) – azt nem mondhatom, hogy nem fejlődtek, mert ha a gólarányt nézem (-1), arra utal, hogy a 14 elveszített mérkőzés többségében szinte egálban voltunk, és csak egy kis hibán múlott, hogy nem nyertünk, hanem veszítettünk…

Az eredményeink ellenére több játékosunk az évek folyamán még tovább fejlődött, és tovább tudott lépni. Itt Schiszler Bertalanra gondolok, akit tudása alapján leigazolt az MTK. Dulai Tamás is eljutott a felnőtt csapatig, de egy sérülés miatt abba kellett hagynia a labdarúgást. A felnőtt csapatig jutott el Hajagos Szemere is, be is mutatkozott, de nem tudta a helyét véglegesíteni. És ne feledkezzünk meg Bálint Marcellről, aki jelen pillanatban is az első csapat kapusa.
Mint utólag kiderült, a szerényebb képességű csapatból többen kinőtték magukat – volt céljuk, alázatuk – és eredményesek lettek.

Végezetül megemlíteném Németh Márkot is, aki mostanáig az U19-es csapatban játszott, és még nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy a felnőttben is lehetőséget kapjon.
Összegzésül elmondhatom, ennek a négy évnek is megvolt az eredménye.

Hamarosan következik a 3. epizód….