1993. november 8. 

Drapit bont az Ultras Ikarus és egy hosszú útra indul, hogy színesítse a magyar mozgalom ultra palettáját.

 

Jó pár évvel ezelőtt felhagytunk az aktivitással, és a meccseket se látogatjuk már. Viszont eljött az alapításnak a 30. évfordulója, amire kellőképpen reagált a klub és mi is.

 

Harminc év után megkaptuk az a lehetőséget hogy hazai villanyfényes meccsen szurkolhattunk az Ikarusnak ami jelenleg a 5. Ligában (Blsz 2. Osztály) vezeti a bajnokságot. Ennek tudatában sokan jöttünk össze a szépen feldíszített szektorunkban, ahol a kivonuló csapatokat egy pazar tüzezéssel fogadtuk. Magunkhoz képest nagy létszámban 30-35 fő, egy 90 perces szurkolással köszöntünk el a lelátói élettől. 

 

A meccs végén még egy kisebb pirót összehoztunk az elénk kivonuló csapatnak, akik egy 4-1-es hazai sikerrel ajándékoztak meg minket.

 

Köszönet… Azoknak akik bármikor is kijöttek Ika meccsre és támogatták jelenlétükkel, szurkolásukkal e legendás csoportot.

Köszönet… A klub mindenkori vezetőségének, játékosainak, hogy befogadtak és örökre a szívükbe zártak minket. Győzelmet és vereséget megélve egyaránt, együtt átélve.

Köszönet…. barátainknak akikkel közösen látogattunk egymás meccseit. Viking BKV, United Ultras Ikarus Maroshegy, Ultras ESMTK.

Köszönet… Azoknak a szurkoló táboroknak akikkel meccselhettünk velük az elmúlt 3 évtizedben.

Köszönet… A hazai és nemzetközi írott és digitális szurkolói magazinoknak, oldalaknak hogy időről időre megjelenhettünk náluk.

 

“szívünk a Ikáé, lelkünk az ördögé”