Tóvizi Tamás vezetőedző beszámolója az olaszországi tornáról:

Az U14-es csapattal ezen a hétvégén Olaszországba utaztunk nemzetközi tornára. A mezőnyben többek között az Empoli, a Hellas Verona, a Sampdoria, az Udinese és a Dinamo Kijev csapatai is ott voltak, de érkezett albán, amerikai, mexikói, szlovák és ír csapat is a tornára.

Pénteken a hatalmas volumenű megnyitó szerepelt a programunkban, aminek alkalmával játékosok, edzők, hozzátartozók, szervezők vonultak végig Pordenone belvárosán.

Szombaton következtek a csoportmérkőzések, ahol az első ellenfelünk a Luino volt. Kapkodtunk, izgultunk, nem játszottuk életünk meccsét, de így is győzelemnek örülhettünk a 2×25 perc végén.
A második mérkőzésbe így annak tudatában vágtunk bele a csoportunk meccseinek otthont adó Fontanafredda ellen, hogy ha ismét megszerezzük a 3 pontot, biztosan továbbjutunk a csoportból. A mérkőzés egy kicsit nehezen tudott megkezdődni, ugyanis a szervezők  jelezték, hogy a játékvezető 40 percet fog késni, majd 2 perc múlva hirtelen megérkezett. Érdekes…
Ezen a mérkőzésen már higgadtabban, felszabadultabban játszottunk, sok szép támadást vezettünk, a vezetést is megszereztük. Ám ami ezután történt, megmagyarázhatatlan, de aki volt már olasz tornán, biztosan találkozott ilyennel. Ellenfelünk másodedzője volt az egyik partjelző, aki pont “nem látta”, hogy kint volt a labda a csapata egyik támadásánál, majd ugyanebben a támadásban egy egyértelmű leshelyzet után kapott a hazai csapat egy büntetőt, ezt értékesítette is. Ezután az utolsó másodpercekig ki-ki mecset játszottunk az olaszokkal (a játékvezetőt is beleértve), de a mérkőzés vége előtt kicsivel ellenfelünk legjobbja ismét döntött: egy tiszta, büntetőterületen kívüli szerelésünk után ellenfelünk támadója elcsúszott, ami ezúttal is büntetőt ért. Ezután még igyekeztünk mindent megtenni az 1 pontért, nagyon kinyíltunk és egy kontratámadás után a Fontanafredda megszerezte a mindent eldöntő 3. gólt is. A képet árnyalja kicsit, hogy ez is les volt, de ez is már csak történelem.

Mindezek után rögtön a Hellas Verona ellen léptünk pályára, ahol bár igyekeztünk felállni a padlóról és voltak jó periodusaink, csupán a gólkülönbség volt a kérdés.

Csoportharmadikként az Ezüst ágra kerültünk, ahol vasárnap reggel egy amerikai területi válogatottal játszottunk. A két csapat hasonlóan focizott, jó mérkőzést volt, ahol végül mi szereztük meg a győzelmet. A délutáni órákban ismét egy olasz csapat következett, a Trento. Nagyon rosszul kezdtük a mérkőzést, rögtön két gólt is kaptunk. Végig fölényben játszott ellenfelünk, nem kérdés, hogy a jobb teljesítményt nyújtó csapat nyert. A fociban nem játszik a “Mi lett volna, ha…?” kérdés, de azért biztosan más lett volna a mérkőzés képe, ha a 15. percben egy egyértelmű piros lapos szabálytalanságnál nem marad néma a játékvezető sípja, majd megadja az utána lőtt gólunkat. Ennek ellenére továbbra is úgy gondolom, hogy a jobbik csapat nyert, csupán nem kaptunk esélyt visszajönni a mérkőzésbe.

Az utolsó napon már csak egy mérkőzés várt ránk, az Ezüst ág bronzmérkőzése. Ezt a Domino Brazislava ellen játszottuk, ahol mindkét csapat sokat támadott, sokat tett a gólokért, végül az 1:1-es döntetlen után büntetőkkel sikerült megnyernünk a mérkőzést.

Összességében nagyon hasznos tapasztalatokat szereztünk, végig jó meccseket játszottunk és közösségépítésre is rendkívül jó volt ez a pár nap. Örülök, hogy játszhattunk kiemelt olasz csapattal, felmérhettük a tudásunkat amerikaiak ellen, továbbá szlovák csapattal is szembe kerültünk. 6 olyan nemzetközi mérkőzést játszottunk, amely a gyerekek fejlődését szolgálta, láttuk, hogy egy Empoli-Samdoria mire megy egymással U14-ben, esténként jókat nevettünk, szóval nagyszerű pár napunk volt, ami az Ikarus vezetősége és a szülői közösség támogatása nélkül nem jöhetett volna létre, így ezúton is köszönöm szépen a csapat nevében nekik.