A bajnokság 3. fordulójában hazai pályán fogadtuk a Balmazújváros csapatát. 

 

A mérkőzést jól kezdtük, már a 4. percben megszereztük a vezetést. Ekkor még nem gondolta senki, hogy végül több gólt nem is fogunk látni, de így lett.

Az első félidőben rengeteg helyzetet hagytunk ki, amik közül volt kisebb, de volt olyan is, amikor már az ellenfél kapusa is feküdt. A sok kimaradt helyzet hatására egyre feszültebbé váltunk, kapkodni kezdtünk és a hibák már nem csak a befejezéseknél jöttek, hanem egyre inkább mezőnyben, hátrébb a kaputól. 

A második félidőben bár nagy helyzeteink továbbra is voltak, gólt ezekből sem sikerült szerezni és már az ellenfelünk is egyre többször jutott el a kapunkig. Rúgtak felsőlécet, kapusunk ziccert hárított és végül egy többgólos győzelem helyett kínkeservesen nyertünk 1:0-ra. 

 

Külön kiemelném és megdicsérném Buczkó Zsombort, aki 1 évvel fiatalabb kapusként lehozta ezt a mérkőzést kapott gól nélkül. 

 

Ami mellett viszont nem tudok elmenni szó nélkül, az a játékvezetés. Pontosabban az egyik partjelző és a játékvezető teljesítménye. Azért volt jó, hogy itt voltak, mert így nem a mi teljesítményünk volt a leggyengébb a pályán. Az, hogy a partjelző az ellenfél cseréjét (játékmegszakítását) hozzánk írta be a jegyzeteiben és nem engedett ezért két játékosomat a pályára, miszerint többször nem állíthatom meg a játékot, felháborító. Ami még ennél is felháborítóbb, hogy annyi sem volt benne miután tájékoztattuk az ellenfél edzőjével a hibájáról, hogy elnézést kérjen attól a két 14 éves gyerektől, akik miatta nem játszhattak ma… A játékvezető pedig csak össze-vissza fújkált egész mérkőzésen, de legalább következetesen legtöbbször rosszul…

 

Sok sikert kívánok az egyébként nagyon szervezetten és kultúráltan játszó balmazújvárosi csapatnak! 

 

Gratulálok a srácoknak, mert ma bizonyították, hogy jó csapat vagyunk. Ha nem lennénk, ezen a mérkőzésen nem nyerhettünk volna a teljesítményünk miatt… 

 

Hajrá IKA!