A héten ismét egy tehetségközpont volt az ellenfelünk, ezúttal a Sajóvölgye otthonában léptünk pályára. 

 

A csapatunk helyzetét a Szózat egyik sora remekül jellemzi: “Megfogyva bár, de törve nem…” A héten 3 alapemberünk is sérüléssel bajlódott, sőt, ha idevesszük Nagyházi Ádit is, aki éppen a többhónapos gyógyulása közepe táján van, akkor 4 kezdőjátékosra nem számíthattam, plusz a csapatkapitányunk sem tudott elutazni velünk iskolai program miatt. Ha ez nem lenne elég, az U16 BLSZ csapat velünk egy napon játszott, ahova 4 játékost delegáltunk, hogy ki tudjon állni. Szóval végül két, remek teljesítményt nyújtó U14-es játékossal kiegészülve volt 1 mezőny és 1 kapus cserénk (aki egyébként betegsége miatt 2 hete nem volt edzésen). A kezdőben pedig már csak 2 félig sérült játékosunk volt… 

 

A mérkőzést jól kezdtük, már a 9. percben megszereztük a vezetést. A félidőig meg is tudtuk duplázni az előnyünket, sőt rengeteg helyzetet kialakítottunk, de a két gólon kívül csak kapufáig jutottunk. A második félidőben megszereztük a 3. gólunkat is, így az egyik félig sérült játékosunkat le tudtam cserélni. Ezután az előrejátékunk alaposan visszaesett, ellenfelünk szépíteni tudott. Bár többet volt a Sajóvölgyénél a labda, a kapunkra csak egyszer volt veszélyes, de a csereként beálló kapusunk nagyot védett. Igen, be kellett állnia a két hete nem látott kapusunknak, mert a kezdőként pályára lépő kapusunk meccs közben megsérült egy párharc során… 

 

Szóval nagyon nehéz körülmények között jelesre vizsgáztak a srácok mind játékban, mind mentálisan, mind eredményességben.  

 

Gratulálok az ellenfelünknek a játékukhoz. Az, hogy végig játékra törekedtek, magasan védekeztek, labdát hoztak ki, sajnos ritka ebben a bajnokságban.