Keddi Karcolat 6. rész (2017/09/26)

(Keddenként jelenik meg egy rövid írás, aminek a témája valós eseményen alapul és minden esetben az egyesületünket érinti. Stílusában könnyed, a sporthoz, az emberhez köthető szösszenet.)

6. rész letöltés pdf formátumban

Nem volt egyszerű.

Be kellett látnom, hogy miattam nem nyert a Csapat a két utolsó mérkőzésén.

Azt történt ugyanis, hogy nem voltam jelen a meccseken- engedélyezett távolmaradással-, de igazából, tudom, hogy azért nem nyertünk, mert nem a szokásos öltözékemben voltam a meccs konkrét idején. Nem volt egyszerű elnézést kérnem a vezetőedzőnktől, mert komoly lelkiismeret fordulásom volt. Burgi jelezte, hogy nem hisz az ilyenekben. Jómagam sem nagyon, de nem bíztam a véletlenre. Az első három mérkőzés alatt viselt ruhadarabok voltak rajtam a hétvégi mérkőzésen, ugyanis abban nézve a meccseket mindig győzött a Csapat. Szóval, amit tudtam, mindent megtettem a győzelem érdekében. A Stábon sem múlott a győzelem, egyszerűen tették a dolgunkat kezdés előtt.

A mérkőzésről

A hétvégi mérkőzés rendben kezdődött. Mondhatni, a stabil kezdő11 is tette a dolgát és négy perc elteltével, csak úgy egyszerűen, rúgott egy szép gólt. Balogh2 Bence csatárunk megint a góllövő cipőjét vette fel.

Nyugodtan és mosolyogva néztük a meccset tovább. Meggyőződésünk volt, hogy 4- 5 góllal fogunk nyerni, mert az ellenfél, egyszerűen, nem tudott eljutni a 16-os vonalunkig. Úgy meg nehéz gólt rúgni Ede’ kapusunknak. Stau és a Balogh1 Bence remekül játszott, még a szőrszál hasogatóan kritikus, gyerekcsapatot edző barátjuk is elismerően bólogatott a látottakon. Remek. A szélső védőink, Taki és Oroszboti, egyszerűen tette a tőlük elvártakat, föl- le, amikor csak lehet. Boti a I. félidőben rúgott, vagy 25 méterről, egy akkora felső kapufát szabadrúgásból, hogy azóta túlórában szedik a gondnokok a forgácsot. Talán, holnap estére végeznek a munkával. Gillich Máté és Rőthy Martin nagyon jól szűrte meg az ellenfél támadásait, sőt, jól kivehetően, igen csak támadószellemben ténykedtek a középpályán. Ők is nagyon hasznosan játszottak. Horváth, aki egyszerűen a Krisztián, feltűnően sok nagylabdát’ adott a csatárainknak vagy a felfutó védőinknek. Pontos, lábra kapott forintos’ labdák voltak. Nagyon nyomtunk az első félidőben. Kalti is sokszor megjátszható volt, jól szakadt le a védőkről, birkózott nagyokat, de gólt nem tudott rúgni. Pedig nagyon akart. Szabó Palink is sűrűn kapkodta a lábait, mert az ellenfél védői igen csak kemények voltak. Nem kímélték a labdás játékosainkat, de valahogy a sárgalapos figyelmeztetések rendre elmaradtak. Abban esetben, ha rúgunk vagy 3-4 gólt az első 45 percben, az ellenfél csak örülhetett volna, de csak egy gólos előnnyel mentek félidőben pihenni a fiúk. Így még, annál is jobban örülhettek.

Játékosaink:

Edelényi – Takács Máté, Steurer Roland, Balogh Bence, Orosz Botond, Szabó Pál, Rőthy Martin, Gillich Máté, Horváth Krisztián, – Balogh Bence II., Kaltenekker Attila

Cserék: Bene Máté, Kasinszky István, Borgulya Dániel, Devecser Zsolt, Siliga Ádám, Gertyán Attila, Vad Sándor

A II. félidőben az ellenfelünk összeszedte magát. Sokat támadtak, de igazi gólhelyzet csak egy esetben alakult ki. A védelem megint a helyén volt. Sokkal gyorsabb lett a játék. Küzdelmesebb mérkőzés folytatódott, még több szabálytalanságot szúrt ki a játékvezetés, talán pár alkalommal másképpen kellett volna dönteniük… de hát ez van. Azért a sporik nem tették tönkre az edzők és játékosok elmúlt heti munkáját, …de, majdnem. A mérkőzés végét izgalmassá alakítottuk, mert egyszerűen magunkra engedtük az ellenfelet. Sokat nem nevetgéltünk a lelátón ebben az időszakban, az biztos. A cserék megállták a helyüket, hasznosan kapcsolódtak a játékba. A hosszabbításban volt egy- egy kiállítás, itt is, ott is. Gőzöm nincs, hogy a spori miért hosszabbított vagy 7 percet. Ő tudja. A lényeg: nem kaptunk gólt, igaz nem is rúgtunk. Maradt a félidei eredmény. Egy- null, ide, itthon maradt a három pont. Ez jó. Így, hát, egyszerűen maradtunk a harmadik helyen a táblázaton. 

A cserékre visszatérve, meg szeretném jegyezni, hogy példaértékű hozzáállást tapasztalhatunk tőlük. Türelmes és fiatal cserekapusaink Bene Máté és Kostyova Patrik, Bagdi Csaba védőjátékosunk, az ifistakorú  Borgulyák, Dani és Gábor, jó adottságú, szintén ifi Vad Sanyi, az egyszerű megoldásokat kedvelő, kitartó Gyertyán Attila (Gyertya), mindannyian  rengeteget segítenek abban, hogy a Csapat ilyen jól szerepel. A veterán’ barátom Zsemle Vitya is ott van, magamódján húzza a Csapatot és ott vannak az edzéseken a most nem játszott Halász család és a többiek is. Ja, a Kasiról ne is beszéljünk, mindenki ismeri a pozitív hozzáállását a focihoz.  Bocs,  azokról akikről most nem írtam, de az élet és a játékvezetés sok igazságtalansággal van  tele, de hát tudjuk a futball erről is szól.

Ui(1)  Mindig az egyszerűnek várható mérkőzések a legnehezebbek, úgy pszichésen…

Ui(2) … na, szépen fogok kinézni a pálya szélén az októberi és novemberi zimankós meccseken rövid újjú ingben, zokni nélkül és nyári cipőben. Főleg idegenben’… de, majd kitalálom, hogy hogy is legyen a nyerő öltözködés.

Ez a nap is elérte célját, hisz … eltelt, csak úgy, egyszerűen emelkedetten meccs’nyerően.

Budapest, 2017.09.26.  – Kedd