Hogyan lett Belgiumból futball nagyhatalom?

(Új, szerdánként megjelenő rovatunkban a labdarúgással kapcsolatos sztorikról, érdekességekről lesz szó. A későbbiekben a szabályokról alkotott tévhitektől elkezdve edzésmódszereken át a profi futball mindennapjairól a lehető legváltozatosabban.)

2003 után 6 év alatt 50 helyet (Magyarország mögé) zuhant a FIFA világranglistán Belgium. Nemzetközi szinten elismert játékosok sehol, csak a zuhanás kínzó fájdalmai.

Újabb 6 év elteltével azonban 65 helyet javítva a világ legjobb csapataként tartották őket számon 2015-ben. Olyan keretük van, amiből túlzás nélkül 3 klasszis válogatottat lehetne összetenni. Játékosaik a világ legnagyobb klubjaikban húzóemberek, mindeközben pedig öntik a pénzt az utánpótlásba, ami úgy tűnik, bevált recept.

A ‘90-es és ‘00-s évek elején erős, közte pedig stabilan fejlődő belga válogatott brutális mélyrepülésbe kezdett. A 2009-es mélypont után azonban feltámadt poraiból a belga labdarúgás és a 2014-es vébére már-már titkos esélyesként utaztak úgy, hogy előtte bő egy évtizedig csak otthonról nézték a világversenyeket.

Bármilyen meglepő is, nem ébredtek Belgiumban sem úgy egyik napról a másikra, hogy hirtelen világklasszis játékosaik vannak. Természetesen az utánpótlás nevelést, az edzésmódszereket és az akadémiákat reformálták meg, aminek igen látványos eredménye lett.

A ‘80-as, ‘90-es évekhez hasonló sikeres belga válogatott építésében nagy szerepet játszott Paul van Himst, valamint a magyar válogatott élére frissen kinevezett Georges Leekens. Olyan országszerte használható sztenderdeket állítottak fel, aminek az eredményei szemmel láthatóak.

Paul filozófiája egyszerű volt és hűen tükrözte mindazt, amit a pályán is láthattunk tőle. 16 év alatt több, mint 230 gólt szerzett az Anderlecht színeiben, és már játékos korában is kifejezetten támogatta az utánpótlás nevelést, ahogy csak tudta.

“Paul olyan gyors, mint Pelé. Olyan gyorsan is gondolkodik, mint Pelé. Hogy mi az egyetlen gyengesége? Az, hogy belga.” – állította róla korábbi edzője, Pierre Sinibaldi.

Van Himst a játékának megfelelően a támadó jellegű focit részesítette előnyben és ezt a kreatív gondolkodást láthattuk tőle edzői karrierje alatt is. Folyamatosan a visszatámadások fontosságáról beszélt, amivel jóval megelőzte korát. A “counter-pressingnek” nevezett játékelem, valamint az átmenetek oktatására helyezte a hangsúlyt, ami mostanság kiemelt figyelmet érdemel a futballban. A játék tempójának növelésésére és a technikai finomságokra helyezték a hangsúlyt, amivel természetes módon tudott növekedni a belga foci, aminek sosem volt hiánya fineszes játékosokból. Ezt bizonyította ‘90-es évek egyik legjobb középhátvéde, Philippe Albert a Newcastle játékosa, aki ugyanolyan rúgótechnikával rendelkezett, mint a csapat legjobb csatárai.

Leekens folytatta van Himst filozófiáját – kevés sikerrel. Az 1984-es visszavonulása óta magas szintű edzőként nyilvántartott Leekens csúnyán lebőgött a válogatott szövetségi kapitányaként. Az 1998-as világbajnokságon a csoportkör jelentette a végállomást. Az akkor lefektetett dolgok azonban alapot jelentettek a mai belga válogatottnak is.

Georges rengeteg időt szánt a fiatal edzők oktatására. Konferenciákat szervezett, ahol kiemelte, hogy a szoros irányítás, a játékosok gyengébbik lábának erősítése és a játéktempó növelése mennyire fontos a labdarúgásban.

Milyen gyorsan tudunk kontrázni? Milyen sebességgel? Folyamatosan ezek a kérdések foglalkoztatták, és úgy tűnik jó alapokkal szolgáltak a meglátásai a mai válogatott játéka alapján. Meglátása szerint másodpercenként 6 métert kell haladni egy sikeres kontratámadás befejezéséhez.

Megállapításai abszolút megállják a helyét a mai modern futballban is. Az utóbbi évek két leggyorsabb kontracsapata a Real Madrid és a Liverpool 7-8 méter/másodperc sebességgel vezet végig 1-1 kontrát. Leekens pedig pontosan ennek az oktatására figyelt oda legjobban. Bár nem mondhatjuk, hogy óriási dolgot változtatott hazája futballstílusán, a hogyanjaival sikerült erre az elemre ráerősíteni, ami a mai napig élénken látszik a csapatukon.

Nézzük csak meg… Eden Hazard nem csak brutálisan gyors, és technikás, de fel sem lehet dönteni labdavezetés közben. Lukaku embertelenül erős, jól lő távolról is mindkét lábával. De Bruyne, Carrasco, Mertens mind-mind világklasszis játékosok. Fellainiről, Witselről, Origiről, Carrascóról pedig még nem is beszéltünk.

Valamint azok a játékosaik is, akik viszonylag hamar elkerültek Belgiumból is a mai napig viselik az otthon kapott erényeket. Verthongen, Meunier, Alderweireld olyan védők, akik bátran lépnek be a játékba és támadásokat indítanak. Csupa olyan képességekkel rendelkeznek, amik a jelen és a jövő labdarúgását meghatározzák.

Az edzésmódszerek változtatásán az utánpótlás rendszerben mellett költöttek a létesítményekre is. A Standard Liége 18 millió eurót költött az akadémiájára, ami Európa topklubjaival vetekszik. Ezt egyébként egyetlen játékos, Fellaini árán (19 millió euró) vissza is kereste az egyesület 2008-ban, amikor eladták őt az Evertonnak.

Axel Witsel 9 millió eurós eladási ára már a profitba ment… és ez csak a pénzügyi oldala. Érte azóta több, mint 80 millió eurót csengettek ki különböző klubok. Ő már annak a generációnak a termése, amit Leekensék megalapoztak.

A Genk szintúgy rengeteg pénzt áldozott a fejlesztésre. 3 millió eurót költöttek a pályák javítására, a beltéri edzőtermek fejlesztésére és a játékosmegfigyelés rendszerére. Hogy ez mennyire vált be? Azóta a Chelsea kopogtatott be és vitte el Thibaut Courtoist 9 millióért. A Genk pedig aláírt azóta egy szerződést a Liverpoolal, ami a játékosok áramlását segíti elő a Premier League-be.

Előtte azért még kineveltek egy Kevin De Bruynét is, aki az angol első osztály egyik legpengésebb játékosa lett.

Az Anderlecht sem akart lemaradni, Lukakuval és Tielemanssal szálltak be a sztár neveldébe. Előbbiért 15 millió eurót számolt ki szintén a Chelsea, utóbbiért pedig 25-öt a Monaco.

Bár a legjobb játékosok eladása nem növeli közvetlenül a nemzeti liga színvonalát, a realitás talaján maradva azért egyértelmű, hogy esélytelen felvenni a versenyt a világ 5 top bajnokságával. Erre még Belgium sem képes, de mondjuk Brazília sem.

Alapvetően a játékos képzésben arra a két dologra kell helyeznie egy ilyen helyzetben lévő országnak a hangsúlyt, hogy hatékonyan be lehessen építeni őket a válogatottba, valamint óriási haszonnal eladni őket egy világszínvonalú bajnokságba.

Nincs itt semmilyen nagy felfedezés. A jobb utánpótlás képzés minőségibb játékosokat eredményez a felnőtt csapatnak, ami elősegíti a válogatott javulását is, valamint az értük kapott pénzt vissza lehet forgatni az akadémiába, így egyre feljebb és feljebb tornászni a jobb játékosok mennyiségét is, amivel értelemszerűen javulni fog a nemzeti bajnokság is. A folyamat pedig egyre jobb és jobb eredményeket fog produkálni, hiszen jobban képzett játékosokért nagyobb pénzeket fognak kiadni a nagyobb klubok, ezzel elősegítve a kisebb klubok megélhetését és utánpótlás nevelés fejlesztését.

Hosszabb távon el fog jönni az idő, amikor a beáramló pénzmennyiségből létrehozott helyi infrastruktúrák lehetővé teszik, hogy a liga színvonala is emelkedjen, mivel hasonló feltételeket tud majd kínálni egy belga klub is a felnövekvő játékosai számára.

Brazíliában régebb óta elkezdődött ez a folyamat, amit az USA-ban is elkezdtek azóta követni. Kinevelni játékosokat a válogatott részére, eladni, befektetni a kapott pénzt és újrakezdeni az egészet. Ezzel a módszerrel a brazil bajnokság is egyre több magasan képzett labdarúgót képes megtartani magának, mert a klubok már képesek versenyképes hátteret biztosítani számukra. Persze a tengerentúli kalanddal és a hírnévvel lehetetlen versenyezniük egyelőre, de a folyamat egyértelműen jól halad.

Azok a belga klubok, akik követték Leekens és Van Himst modelljét, ma már a babérokat aratják és rengeteg játékost exportáltak giga klubokhoz valamint saját válogatottjukhoz.

A következő lépcsőfoka már az lesz az utánpótlás nevelésnek, hogy ők csábítsanak külföldről játékosokat Belgiumba, ami egy következő körös befektetést igényel mindössze. Finanszírozni ezt lesz miből, nem is kérdés.

A válogatott már bővelkedik világsztárokban, a következő a belga nemzeti bajnokság lesz…

https://www.facebook.com/stayfootballish/