Történetek sorozat 8. rész – (Ikarus Családok) – Tánczos család
Sok helyen találkozhatunk azzal a gondolattal, ha az Ikarus BSE-ről van szó, hogy Ikarus család, családias egyesület, sőt mondhatni ez a családias életérzés végigkísérte az egyesület elmúlt 20-25 évét. Hogy ezek nem csak üres frázisok? Példákkal is alá tudjuk támasztani az Ikarus és a család összefonódását!
Az 1960-as évek elején, az első Tánczos a BKV elődjénél dolgozott. Ikarus buszt vezetett. Egy ilyen buszon ismerkedett meg jó’anyámmal. Pár évre rá megszülettem, mint második Tánczos. Ezen kívül az akkori családomnak nem volt semmilyen kötődése az Ikarushoz.
Az 1970-es években minden május elsejét a sportpályán töltöttük, mert a Gyár nagyszabású rendezvényt szervezett. Nekem a legendás ökörsütés nem igazán tetszett, de a jó’apám, mindig evett egy emberes adagot belőle. Leginkább a rendőrségi kutyás bemutatót vártam, amit a füves pályán tartottak meg. Minden évben! Ez volt az összes kapcsolat az Ikarus- sportpálya és köztem, mivel az akkori Magyarország legerősebb utánpótlás csapatnál fociztam, a KSI-ben.
Az 1980-as évek elteltek úgy, hogy nem voltam kint a pályán. A sporttelep teljesen kikerült a látóteremből. Tudtam, hogy van sportélet rajta, mert, pár haverom játszott a felnőtt csapatban, de ennyi, nem több. Az évtized közepén megszületett a fiam, a harmadik Tánczos, aki Gergő. Pár évre rá Réka lányom. Ő a negyedik Tánczos.
Az 1990-es évek elején, nagyvagány’ fiatal apaként levittem focizni az Ikarusba, az akkor 7 éves fiamat. Gondoltam kipróbálja magát, ha tetszik neki, akkor marad, ha nem, akkor váltunk.
Szerencsénkre egy fiatal, tele spiritusszal típusú edzőhöz került. Pár hét után láttam, hogy jó kezekben lesz a gyerek. Az edzőt Pista bácsinak hívták, csak egy évre rá tudtam meg, hogy Svantner a családneve.
Ez, lassan már 30 éve, hogy megtörtént. Úgy voltam vele, hogy az edzők, szülők rendben vannak, labda is van, kapu is van, (háló nem mindig), vörös salakos, meg saras-földes pálya „az van”, a rozzant infrastruktúra meg kit érdekel? Egyre több időt töltöttem a pályán, ha fáradtan is érkeztem, az edzések, meccsek után a ‘kiscsaládommal vigyorogva mentünk haza, meg aztán, a hétvégeken az egész család ott szurkolt a régi betonlelátón.
A 2000-es évekről csak annyit, hogy nem volt egyszerű időszak. Bekerültem az egyesület vezetőségébe. Nagyon észnél kellett lennünk, mert bőven volt probléma az Ikarus BSE körül. Lényeg az, hogy fennmaradt az Ikarus-sport! A többi már csak helyi történelem. A gyerekek, köztük Gergő fiam, örömmel járt edzésre, meccsre. Sok barátra tett szert, és érdekes módon, felnőttként is csak ezek a srácok maradtak meg a baráti körében.
Ez is igazolja, hogy nagyon fontos a gyerekkori sportbarátság, biztos, hogy sok Ikarusos van így ezzel. Ja, hogy, megtanult focizni, küzdeni, nyerni, veszíteni, közösséghez tartozni, hát ezek jöttek törvényszerűen maguktól. Köszönet az edzőknek érte! A harmadik Tánczos gondolt egyet és elment az Újpestbe focizni. Mivel szeretett edzésre járni, hamar bekerült a korosztályos kezdőcsapatba. Miután felnőtt korba lépett, visszajött az Ikarusba, és rá egy évre elkezdett edzősködni.
Ő lett az Ikarus BSE legfiatalabb edzője. 15 év alatt sok gyerek megfordult nála is, és nagyon tetszik, ha nagyritkán együtt megyünk valahová a kerületben, (mondjuk egy speciális könyvtárba’) mindig ránk köszön egy-egy volt játékosa.
Évről-évre növekedett a gyerekek száma, alig tudtunk megfelelő edzőket találni hozzájuk. A Tánczosok segítettek, ahol tudtak. Jól kezdődött a XXI. század. Gyorsan elszállt ez az évtized.
A 2010-es évek egyesületi élete, tényleg, egy budapesti sikertörténet. Új elnököt, nem véletlen, hogy Svantner Istvánnak hívják, a régieknek egyszerűen csak: a Svani. Látványos infrastrukturális fejlesztésen lettünk túl. Szakmai munka átalakítása kimagaslóan jó jövőképet rajzol a fellegekre.
Látjuk a rengeteg gyereket, akik itt vannak az egyesületnél, jól érzik magukat, és élvezzük a szüleik nagyfokú bizalmát. Nekem ez a siker mértékegysége, itt jött ki a 20-30 évnyi munka gyümölcse.
Évtized vége felé Réka lányomat, a negyedik Tánczost, elvette feleségül a nagyon bátor Steurer Roland, akit előbb ismertem, mint ő, mivel 11 éves kora óta Ikarusos. Láttam felnőni. Ő lett a vejem. Nincsenek véletlenek!, az ikarusbse.hu honlapot ő készítette, és szerkeszti. Mára már az öregfiúk csapatának fiatal oszlopos tagja.
A 2020-as évtized is remekül indult. Alig telt el pár nap és megszületett Gergő fiaméknál a legfiatalabb Tánczos, aki Boldizsár Sándor (anyja neve: Kulcsár Szilvia), mint ötödik Tánczos, majd, rá két hétre lányoméknál Steurer Bianka Mira (anyja neve: Tánczos Réka). Ő a hatodik Tánczos az Ikarus családban. Nagyszülőként úgy gondoljuk a feleségemmel, hogy az unokáinknak igen nagy az Ikarus-családtagi „kitettsége”, …. de azt is gondoljuk, hogy ez nem is baj, sőt!
2021. 03. 08- ra az Ikarus- család igazolt létszáma átlépte az 1 000 főt + szülők, szurkolók!
Tánczos Zoltán
