Keddi Karcolat 10. rész (2017/10/24)

(Keddenként jelenik meg egy rövid írás, aminek a témája valós eseményen alapul és minden esetben az egyesületünket érinti. Stílusában könnyed, a sporthoz, az emberhez köthető szösszenet.)

10. rész letöltés pdf formátumban

A heti felnőtt labdarúgó rangadóra, szélesre tárt kapuval vártuk az Újpest II. játékosait.

Időben megérkeztek.

Tétre menő meccset az ellenféllel még egyszer sem játszottunk. A tabellán pont előttünk álltak, tehát hatpontos’ mérkőzés elé néztünk. Az eddigi bajnokságban még nem vesztettek mérkőzést. Magasan képzett és fiatal játékosokból áll az ellenfél csapata, nézik is őket rendesen a játékos megfigyelők. Ettől függetlenül a mi labdarúgóink magabiztosan és vidáman érkeztek a sporttelep négy kapuja irányából.

A meccs utánra csapatbulit szerveztünk, ahol a fiatalok’ vendégül látták az öregeket’, akiknek kb. 24 év az átlag életkoruk. A Bátony utcai kiskapun, már előző nap estéjén behordtuk az ellátmány nagy részét. Többször kellett fordulni. Szombat reggel pedig bevittük a főzéshez szükséges eszközöket és üzembe állítottuk azokat. Mindenki, aki tudott, segített az előkészületi munkákban. Az üstben megfőtt Vad-hús pörköltet a Stáb készítette el. A köretnek főtt krumplit csináltunk, és kovászos uborka is került az asztalra. Szerintem egész jó triumvirátus. Az italokról és azok mennyiségéről most nem írnék. Erről csak nagykorúaknak, és személyesen adok felvilágosítást.

 

A mérkőzésről

Nem végeztünk időben a főzéssel, ezért az I. félidőt nem láttam, csak messziről hallgattam a B pálya mögötti klubház fedett kiskertjéből. A füves-pálya irányából jövő morajlásokból tudtam, hogy kb. 8-10 perc után nem mi vezetünk. A szurkolás intenzitásából pedig sejtettem, hogy nem játszunk alárendelt szerepet. Szóval, füleltem és szorítottam a Csapatnak.  Szemernyi kétségem nem volt azzal kapcsolatban, hogy a fiúk mindent megtesznek azért, hogy minél előbb bevegyék az Újpest II. kapuját. Szünetre készen lett minden étel és be is öltözködtem a szokásos módon. Még jó, hogy kellemes, őszi meleg volt.  A kajaőrséget’ a Gondnokság bevállalta helyettem, így a kertkaput viszonylag gyorsan magam mögött hagyva igyekeztem a füves-pálya irányába.

Az alábbiak játszottak vagy folyamatosan melegítettek:

Edelényi – Takács Máté, Rőthy Martin, Balogh Bence, Halász Balázs – Szabó Pál, Horváth Krisztián, Gillich Máté, Orosz József Botond – Balogh 2 Bence, Kaltenekker Attila

Cserék: Siliga Dávid, Vad Sándor, Kasinszky István, Devecser Zsolt, Borgulya Dániel, Siliga Ádám, Perepelica Kirill Patrick

Stáb: Borgulya István (vezetőedző), Polgár Ferenc (Technikai vezető), Kerényi Máté (Gyúró)

A lelátón nagy hangzavar és létszám fogadott. Ültem és néztem a játékot. Azt hamar kiderült, hogy veszedelmesen gyors az ellenfél, fejben is, de mintha mi is magasabb fordulaton játszanánk. Megnyugtattak a nézőtéri szakértőink, hogy jól látom. Negyedóra elteltével az ellenfél fiatal kapusa bemutatott egy sete-suta labdás mozdulatot, ami után Balogh 2 Bence elcsente a labdát és 14 méterről a kapuba gurította. Egy-egy. Ez így, remek kezdés a II. félidőnek. Az Újpest vagy 15-20 percig nem jutott el a kapunkig. A védelem parádézott, a középpályások futottak, szűrtek és még annál is többet futottak. A csatárok küzdöttek, birkóztak, de viszonylag kevés sárgalapos figyelmeztetés lett kiosztva. Az utolsó 30 percben egy sem. Ez, azért meglepett. A spori nem volt a helyzete magaslatán, de akkor is ritka az ilyen dolog.

Most sem írok neveket. Mindenkire igaz, hogy példásan és keményen küzdött. Kiegyenlített volt a játék, nem látszott a többlet edzés munkája az Újpest II-nek. Kapura inkább mi voltunk veszélyesebbek, de volt dolga bőven a védelemnek is, főleg a 70-80 perc között. Bírták a gyűrődést a játékosaink. A kapunk előtt volt két- három meredek helyzet, de álltuk a sarat. Csatárjaink (már, csak azért is így írom) BödeDanis stílusban is tudtak játszani, ha kellett, és óriási küzdelem közepette akartak gólt lőni a lilák kapujába.

Nem sikerült.

Nem ment többször labda a kapuhálóba. Maradt a döntetlen. Lecsúsztunk a 4. helyre, mert a GázGyár győzött és elénk került.

Nem kell szégyenkezni, mert a Csapat jelenlegi helyezése az elvártaknak megfelelő.

Igen, jó meccs volt, talán az idei bajnokság legjobb félidejét láthattuk.   

Igen, fel a fejjel!

 

Ui(1)  … és igen, a fiaink nem örültek a döntetlennek. Ez hosszútávon nagyon jó minden Ikarusosnak, játékosnak, edzőnek, vezetőnek, szurkolónak.

Ui(2)  Vacsora közepétől, azért kezdett feloldódni a társaság. Ekkor még nem lehetett tudni, hogy sokáig maradnak, és a véghajrázók kitunkolják a pörkölt kevés maradékát, majd gondosan bezárják a kaput „S hazamennek a legények”. 

 

Ez a nap is elérte célját, hisz eltelt, … úgy szakácskodva.

Budapest, 2017. 10. 24.  –  Kedd  –