Keddi Karcolat 9. rész (2017/10/17)
(Keddenként jelenik meg egy rövid írás, aminek a témája valós eseményen alapul és minden esetben az egyesületünket érinti. Stílusában könnyed, a sporthoz, az emberhez köthető szösszenet.)
9. rész letöltés pdf formátumban
A meccs napján, korareggeli köszönésképen, intettem a RAFC szakosztályvezetőjének a L..L áruház parkolójában.
Nem csodálom, hogy nem vette észre, mert mozgó autóban ültem és még csipásreggel volt. Akkor még két dolgot nem tudtam. Egyik, hogy délután, a szomszédvárak’ meccsén, a Pirosrózsa utcában lévő pályán döntetlen eredmény fog születni. A másik, amit nem tudtam, hogy a mérkőzés után egy nagyon finom pörköltre lesz hivatalos a Csapat és a Stáb. Az egyik dolognak örültem és kiadósan megvacsoráztam, a másiknak nem igazán. Ilyen kiélezett tabellán minden megszerzett pont fontos, nem szabad egy legyintéssel elintézni, hogy majd legközelebb….
A mérkőzésről
Szombat délután ragyogó napsütésben volt részünk. Gyenge szellő legyezgette a szépen sárguló faleveleket. Sokan gyülekeztünk. A kezdésre vagy két- háromszázan össze is jöttünk, némelyikünk igencsak nyáriasan öltözködött. A két szurkolótábor is elfoglalta helyét. Intettek is egymásnak egy párszor, mert szinte mindegyikük ismeri a másikat. A kezdőkörbe mosolygós aprófocisták kísérték be a csapatokat, akik lelkesen integettek ki a szüleiknek és a szurkolóknak. A Csapatok szokásos üdvözlő csatakiáltása és a köszöntő intése után, a csapatkapitányok megölelték egymást és elkezdődött a mérkőzés.
Ki kell mondanom, hogy a három pontért jöttünk. Ennek megfelelően kezdett a Csapat, és már az első perctől fogva a mi játékunk dominált a pályán. Fejeltünk egy csattanóskapufát, voltak helyzeteink, az ellenfél kapusa (ex-Ikarusos játékos) régen védett ilyen jól. Fejeltünk egy csodaszép gólt, de nem adta meg a játékvezető, mert a partjelző (direkt nem asszisztenst írok) beintette a leshelyzetet. Nem minősítem a hibáját, pont vonalban ültünk és láttuk, hogy szabályos a gól. Vidáman’ nem volt les. Ekkor még nem tudtuk, hogy nem ez lesz az egyetlen hibája a mérkőzés alatt. Nem is türtőztettük magunkat a bekiabálásainkkal. Nem vagyok rá büszke. Nagyon nyomtunk, de meg kell hagyni az ellenfél is nagy akarással játszott, de többnyire csak védekezni tudtak az első félidőben. Czinege Laci RAFC-os edzőként, jól felkészítette a játékosait belőlünk. Nem véletlenül sikerült ez neki, hiszen augusztusig Ikarusos edző volt, (igaz, mi igaz, azelőtt meg RAFC- os.) Szinte az összes játékosunkat és a Stábot is külön-külön üdvözölte, akit nem tudott annak is odaintett egyet. Szép gesztus volt tőle.
Vissza a meccsre, szünetig volt még három kapufánk, ha jól számoltam, mindez 10 mp alatt, és pár sokat ígérő támadásunk. Gondolhatjátok, hogy mennyire bosszankodhatott a vezetőedzőnk? Hiába integetett a játékosoknak, hogy mit és hogyan kellene csinálni, valahogy csak nem jött össze a góllövés.
Az alábbi játékosok kezdtek, ill ültek a cserepadon:
Edelényi – Takács Máté, Rőthy Martin, Balogh Bence, Halász Balázs – Borgulya István, Horváth Krisztián, Gillich Máté, Orosz József Botond– Devecser Zsolt, Kaltenekker Attila
Cserék: Bene Máté, Vad Sándor, Kasinszky István, Balogh Bence II., Szabó Pál, Borgulya Gábor, Bagdi Csaba
Stáb: Borgulya István (vezetőedző), Polgár Ferenc (Technikai vezető), Kerényi Máté (Gyúró)
A második félidőben is többet volt nálunk a labda, de már az ellenfél is vezetett egy pár támadást, viszont a középpályásaink viszonylag jól szűrték meg azokat, így a hátsó védőknek jóval kevesebb dolguk volt a félidő elején, mint általában. Továbbiakban is a győzelem volt a cél, mint mindig. A félidő közepén Orosz Botink szabadrúgásból lőtt egy gólt. Ügyesen elcsavarta a labdát a sorfal fölött, a kapus el sem vetődött rá. Fölöslegesen ütötte volna magát meg. Egy ide. Meglegyintette a vereség szele az ellenfelet. Remekül tartottuk a vezetést és már csak két dolog hiányzott, hogy nyerjünk. Egyik az, hogy az utolsó 10 perc nyomását kibírjuk, mert tudtuk, hogy a RAFC-os fiúk nagy küzdők, és, hogy a játékvezetés ne akarjon minket megveretni. Az utóbbi nem jött be. Notórius meccsre járóként és egyszeres asszisztensként tudom, hogy nem egyszerű 90 percig koncentráltan bíráskodni. A bíró 80. perctől kiosztott vagy 6 sárgát, egy nem volt a miénk, ha átjött az ellenfél a mi térfelünkre, minden, tényleg minden, esetben vélt vagy valósokból, egyből befújta a szabadot. Jött a beívelés a 16-osunkon belülre, védekezés, védés, kitámadás vagy kirúgás, Ilyen volt v. 8-9 eset. Még a mellettem üllő Nikolaidisz edzőkolléga is nagyon mérges lett, a sok igazságtalan ítélet láttán. A végén csak legyintett a bírókra. Fel is ment a vérnyomása vagy 150-re, ami nála már egy nagyon magas érték, köztudott, hogy milyen nyugodt típus.
Elkövettük azt a kopaszhibát, amit ilyen tudású Csapat nem követhet el. Ugyanis, nem szabad hagyni, hogy a játékvezetői hármas hibái befolyásolják a meccsünk végeredményét. Az történt, hogy két perccel a vége előtt, egy ilyen, már említett beadást követően az ellenfél csk-ja kézzel vette át a labdát, majd ráfordult a kapunkra és kiegyenlített. Egy- egy. Többen is láttuk a szabálytalanságot, csak a már megemlített indiszponált partjelzőnk nem. (Kéretik nem feltételezni mást, csak azt, hogy elfáradt és nem vette észre.) Mondanom sem kell, hogy pontosan, mértanilag, vonalban ültünk a nézőtéren és láttuk a kezezést. A meccs lefújásáig volt még két- három támadásunk, de nem tudtuk megszerezni a győzelmet, pedig nagyon igyekezet a Csapat, de ma nem ment.
Kár.
Eldöntetlen lett a mérkőzés, ez dicséret az ellenfélnek, de dicséret a fiainknak is, mert 3- 4 évvel ez előtt, mi is nagyon tudtunk volna örülni a döntetlennek a RAFC ellen, pláne idegenben.
Ui(1)
Még mindig harmadikok vagyunk.
Ui(2)
Jó mérkőzés volt.
Ez a nap is elérte célját, hisz eltelt…, és a pörkölt is szépen fogyott a vacsoránál, köszönjük, de azért… Hajrá IKA!
Budapest, 2017.10.17. – Kedd –